2020.04.23. csütörtök
A kora reggeli munkaidőm (1 óra) elment a Microsoft Teams-szel (akinek nincs iskolás gyereke: ez az az online felület, amelyen keresztül most a tanítás zajlik. A nagyok már maguk intézik – a Kicsinek én intézem).
Áttekinthetetlen a rendszer, az iskola nem teszi külön könyvtárakba (de miért nem?) a tantárgyakat, minden egyben van. A file-oknál lehet a legjobban átlátni, ahol a feltöltés sorrendjében, ámde ömlesztve van minden, a feladatokon kívül pl. a chat bejegyzések is (szerencsére a szülők alig leveleztek). Az egyes feladatoknál viszont nem jelzi, hogy te oda adtál-e be valamit, vagy nem, csak akkor derül ki, ha megnyitod az adott feladatot. OK, megnézted, visszamész – remélem, megjegyezted, mit néztél meg utoljára, mert ha visszamentél, kezdheted elölről a keresgélést: nem ugyanoda visz vissza, mint ahonnan elindultál. Nézhetném a Feladatok nézetet is, de ott megint nem az én logikám szerint vannak a feladatok, ráadásul lehet, hogy úgy jelez egy feladatot, hogy nem adtam be, miközben beadtam, csak a heti 2 feladatra bontott munkát egész hétre küldtem be (ahogy egyébként a tanár kéri, a beküldendő feladatok check listája is egy hétre szól). Az euritmia tanár feltöltött egy feladatot – később írta, hogy azt egy másik osztálynak szánta: miért nem törli akkor le? Ahogy számomra most kiderült, 2 „Euritmia 2. hét” feladat van, lehet, nem is jóhoz töltöttem fel a „megoldást” – ami egyébként az volt, hogy egy Word fájlba beírtam, hogy megcsináltuk a feladatot (egy tanult mozgássor gyakorlása), mert simán szöveget („elvégezve”) nem lehet megoldásként odaírni. Összességében az derült ki számomra, hogy azon kívül, hogy van egy online felület, kell vezetnem egy külön nyilvántartást, hogy átlássam, mire mikor mit adtam be.
Az egész egyébként onnan indult, hogy (1) szerettem volna kinyomtatni az aktuális feladatokat. De úgy tűnik, csak a saját dolgomat nehezítettem meg azzal, hogy nem nyomtattam ki azonnal a feladatokat, amint megérkeztek, mondván, úgyis el vagyunk maradva (az epochán kívüli tárgyakkal) – jobban járok, ha ezen is változatok, mert így kicsit sokat kell keresgélni az „ömlesztett mód” miatt, meg azért, mert a feladatlapra „természetesen” nincs ráírva sem a sorszám, sem a dátum, így hiába nézem a már kinyomtatott lapokat, úgy kell kiszámolnom, hogy akkor most melyik feladat a következő, (2) kb. mióta a Teams-et használjuk, nem jött visszajelzés az osztálytanítótól, pontosabban amikor még e-mailen mentek a feladatok, írt a Kicsinek egy kézzel írt, személyre szóló levelet, na, ilyen nem jött több. Van egy külön könyvár azoknak a munkáknak, amiket a gyerekek szeretnének megmutatni az osztálynak – amit oda töltöttem, oda jött az osztálytanítótól „komment”, sehol máshol nem láttam. Ezért írtam neki, kérdezvén, hogy nem látja, amiket feltöltök és/ vagy én nem látom, amiket ő ír, vagy mi van – így derült ki, hogy nem kapott meg feladatokat (mert hiába töltöm fel, rá kell nyomni a „beküldés”-re, amit néha nem tettem meg), és hogy a feladat felületére írt visszajelzést – csak arról én nem tudtam, mert a rendszer erről nem küld értesítést, én meg nem nézegettem (vissza – hiszen ezek a már megoldott feladatok).
Nem tudom, olyan fura az egész, nincsen semmi személyes kapcsolat se a gyerekek, se az osztálytanító és a gyerek között, pontosabban heti kétszer a feladatok mindig egy személyes levéllel kezdődnek, amit az osztálynak ír, de ennyi. Szeretném ezt visszajelezni, de nem tudtam még jól megfogalmazni: azt érzem, hogy teljesen elidegenednek egymástól. Számítógépet szigorúan nem, úgyhogy egy zoom-os találkozó pl. szóba se jöhet – pedig a drámacsoportnak (ugyanilyen korú gyerekek, ugyanígy a személyességre épül a kapcsolat) jól működik. De az osztálytanító is csak odáig jutott el, hogy felhívhatják a gyerekek, ha úgy érzik – én meg úgy érzem, hogy neki kellene rendszeres időt adni a gyerekeknek, amikor beszél velük legalább telefonon. Tudom, hogy ez az egész egy hülye helyzet, amiben az osztálytanító is szenved, akinek a gyerekekkel töltött idő adja az inspirációt, most meg magányosan kell mindenféle kreatív és szívmelengető dolgokat kitalálnia és átadnia (ráadásul egy online felületen), miközben el van zárva a gyerekektől, tudom, hogy én magam is azt képviseltem, amikor a távoktatás első heteiben erről leveleztem vele, hogy ő most az oktatás irányítója tud lenni, de én vagyok itt a gyerekkel, aki tanítom, motiválni tudom és azonnali visszajelzést tudok adni – de úgy érzem, átestünk a ló túloldalára. (Bár igazából az egyiken se tudtunk lenni, legfeljebb a szándékban és törekvésekben.)
Utólagos hozzáirat
A Kicsivel épp másnap délben beszéltük, hogy hiányzik neki az osztálytanító, hiányzik az osztály. Felhívtam az osztálytanítót, megkérdeztem, alkalmas-e most, mert a Kicsi szeretne vele beszélni – hosszan beszélgettek. Mindkettőjük örömére.
A két nap alatt több levelet is váltottam az osztálytanítóval, idővel megértettem, mi miért hiányzik, és talán én is meg tudtam értetni, nekem mi okoz nehézséget. A párbeszédet folytatjuk, de ami már biztos: hetente beszélnek majd telefonon.