06.03. szerda éjszaka
Két történet: az egyik egy évvel ezelőtti, a másik mai. Mindkettőben közös a megélés, amit a kisfiamtól kaptam: semmi sem egyértelmű. Hálás vagyok, hogy erre időről időre felhívja a figyelmem.
Állandó vitánk volt arról, hogy hiába szólok (nem egyszer…), hogy fejezze be a legózást és jöjjön vacsorázni, mindig csak játszott tovább, mondván, még alig játszott. Miközben már órák óta játszott. Egy ilyen alkalommal egy heves mozdulattal elraktam a legórepülőt, leesett róla néhány kocka, és a kiborulását követő bocsánatkérő–vigasztaló–tisztázó beszélgetésből tudtam meg, hogy valóban nincs igazam, tényleg alig játszott. Mert mindig az van, hogy órákig épít valamit, hosszan próbálkozik, kísérletezik, hogy tökéletes legyen a végeredmény – ez nem játék. Ez munka. A játék ezután jönne – de ez az, amire aztán sosincs idő, mert késő van, és menni kell vacsorázni, fürdeni…
Ma kirándulni volt az osztály – fakultatíve, mi itthon maradtunk. Reggel látom a levelet: a kirándulás miatt ma nincs tanítás, aki nem megy, annak pihenőnap. Megreggelizünk, kezdődne a tanulás, a Kicsi várja a feladatot. Magam mellé ültetem, és elmondom, hogy a többiek ma kirándulni mentek (és hogy ő most miért nem megy, de jövő héten már ő is csatlakozni fog), ezért nincs feladat. Rögtön felveti, hogy akkor jár neki egy óra számítógépezés. (Minecraft. A pihenőnapokon engedélyezett egy-egy órában a saját kis birodalmát építi, és nagyon büszke magára.) Előírom a dolgai elpakolását és a közös nemezelést (egy mese szereplőit nemezeljük, az iskolai kézimunka órák kiváltására), a többi szabadidő, az egy óra Minecraft-ot is engedélyezem. Teljesen kiborul, a fél délelőtt azzal megy el, hogy feldúltan jár-kel a lakásban. Mint idővel megtudom: ott rontottam el, hogy a jó hírrel kezdtem. Azt mondtam, ma nincs feladat. Számomra ez ennyit is jelent, se többet, se kevesebbet: nincs mára küldött iskolai feladat. Számára viszont azt jelenti: ma pihenőnap van, vagyis egész nap azt csinál, amit akar, és még 1 óra Minecraft is jár. Számomra egyetlen kijelentés van, amelynek a végösszege pozitív: iskolai feladat nincs, ezért délelőtt is van szabadidő, még számítógépes játék is, de előtte elpakolunk és nemezelünk. Ő viszont darabol, reakciójával nem várja meg a kijelentés végét, és máshogy számol. Határtalanul boldog – majd mérhetetlenül csalódott. Anya elégtelenre vizsgázott, mert azzal kellett volna kezdenie, hogy pakolni kell és nemezelni – de iskolai feladat nincs, és még játszani is lehet.