Hivatalosan is álláskereső lettem

Az e-mailre megérkezett a válasz: február 5-től nyilvántartásba vesznek, ha a megadott időpontban megjelenek és minden feltétel meglesz. Megjelentem, ellenőrizték a feltételeket, megfeleltem.

A munkaügyi központ és szolgáltatásai engem szakmailag is érdekelnek. Ez volt a harmadik személyes találkozásom a hivatallal – és ezúttal is jó élményekkel (és szakmailag is elégedetten) távoztam.

Decemberben voltam itt először, valószínűleg a közelgő ünnepek miatt nem voltak ügyfelek, egyből mehettem az első kapcsolatfelvételre beosztott kedves kolléganőhöz. Szigorúan nem ígért semmit – így arra sem kérdeztem rá, mégis mekkora összegű támogatásra számíthatok (mert tudtam, hogy a protokoll szerint ezek szerint erre sem adhat választ) –, de elmondott minden szükséges információt. (Pontosabban azt nem említette, hogy a céges változtatásnál nem a papír, hanem a cégnyilvántartási bejegyzés számít.)

Február első munkanapján voltam másodszor. Itt ugye sikertelen volt az ügyintézés, de segítőkész volt a hozzáállás, minden más ellenőrzés megtörtént, és a tájékoztató – bejelentkező papírokat elhozhattam. Kaptam itt is hibás tájékoztatást – miszerint a NAV központi ügyfélszolgálatán igazolást kell kérnem a befizetett munkaerő-piaci járulékról. De hívtam a könyvelőt, ő hívta a NAV-ot, egyikük sem értette, miről van szó, úgyhogy én meg úgy döntöttem, ha ez tényleg szükséges, akkor majd kérnek iratpótlást és elmegyek később, ha már regisztráltak és bérletet is kaptam. (Nem volt szükséges.)

E harmadik látogatásomkor egy harmadik – ezúttal férfi – ügyintéző foglalkozott velem nagy tisztelettel. Úgy éreztem, kicsit zavarban van amiatt, hogy engem „okosabbnak” tud. (Feltételezem, nem az a tipikus, hogy többdiplomások regisztráltatják magukat álláskeresőnek. De hallva a mellettünk dolgozó másik ügyintézőt, aki nem ilyen ügyfelekkel dolgozott, valamint a korábbi benyomásaim alapján azt mondhatom, hogy ez a tisztelet nem csak a képzettségnek szól.) Én meg amiatt éreztem magam zavarban, amilyen összeget bemondtam arra a kérdésre, hogy milyen fizetésért keresek állást, mert a közszférát jól ismerve, ahogy eddig én, ő sem keres annyit. Egyetlen pillanatra fogott el a félelem, amikor belémhasított, hogy a munkaügyi központ által ajánlott állás el nem fogadása a támogatás megszűnésével jár – márpedig egy iskolai nyelvtanári állást bármikor kaphatnék –, de kiderült, hogy nem a végzettségemet nézik, hanem az igényeimet. Olyan állást pedig valószínűleg nem az ő közvetítésükkel tudok kapni. Szóval regisztrálva lettem, megkaptam a kiskönyvemet (utoljára 11 éve, várandósan kaptam „ilyet”), és az igazolást, amivel a január elsejével bevezetett ingyenes bérletet tudom intézni. És ugyan az ügyintéző abban a hitben élt, hogy én tőlük nem sok segítséget tudok majd kapni, nem lett igaza. Rákérdeztem ugyanis, hogy az önéletrajzom ütősebbé tételében tudnak-e segíteni – és rögtön kaptam egy időpontot munkaerő-piaci tanácsadásra.