A szabadságom fontos záloga, hogy számlaképes vagyok. Katás. Ez egy 8 órás(nak bejelentett) állás mellett tökéletes – de állás nélkül azt jelenti, hogy a havi 25.000 helyett 50.000 Ft-ot kell befizetni + álláskereső támogatásra sem vagyok jogosult. Lehet szabadnak maradni és főállású vállalkozónak lenni, megtartva a munkavállalás szabadságát – de akkor az álomállás keresése helyett pénzkeresés lesz a fő tevékenység. Úgyhogy átalakítottuk a céget. Ez így leírva csupán egy négyszavas mondat, de a gyakorlatban rengeteg idő, energia és pénz. Idő és energia átgondolni már csak azt is, mik a szempontok. Aztán megtalálni a helyes kérdéseket. És megtalálni a helyes válaszokat. (És ez persze nem lineáris folyamat, mert a helyes válasz újabb kérdéseket vet fel.) Ehhez könyvelő kell, ehhez ügyvéd kell – és még az sem elég. Arra például máig nincs egyértelmű válasz, hogy a nyereségszámításnál a döntés és kifizetés időpontjában számít-e, hogy ki a Katás Bt-tag, vagy időarányosan kell nézni az évet. Pénz, mert a társasági szerződés módosításának ügyvédi díja van (akkor is, ha az baráti) és közzétételi díja is van, ami meg fix.
A költségminimalizálás miatt január 31-ével kellett társasági szerződést módosítani, ami szombat. Hétfőn az ügyvédnél kezdtem, hogy a papírokat elhozzam, és a munkaügyi központban folytattam. (Tudom, hogy hivatalosan ma már nem így hívják, de én továbbra is így fogom.) Decemberben ugyanis, amikor először tájékozódtam, abban maradtunk, hogy február elsején (praktikusan február első munkanapján) jelenjek meg a regisztrációra – azokkal a papírokkal, amikkel már rendelkezem. Fontos azt is bizonyítanom, hogy nem vagyok foglalkoztatva egy cégben sem. Vittem tehát az ügyvédtől a papírt arról, hogy én már nem vagyok sem beltag, sem ügyvezető – de ez nem volt elég. Kiderült ugyanis, hogy nem a papír számít, hanem a cégjegyzék, ahol a változás még nem látszott. Ha most felveszik az én regisztrációs kérelmemet, akkor azt emiatt rögtön el is kell utasítsák. Jó hír viszont, hogy ha én e-mailben kérek időpontot a regisztrációra, akkor az e-mail dátumától számolják az álláskeresési időszak kezdetét. Annak a pár kimaradó napnak pedig nincs jelentősége, mert egy állás után 45 napig még biztosított maradok. Úgyhogy írtam az ügyvédnek: azonnal szóljon, ha megjött a végzés, és február 5-én nem sokkal éjfél előtt már meg tudtam írni az e-mailt az időpont-kérésről. (Anyukám persze feltette a kérdést, miért nem írtam még aznap, hiszen mire időpontot adnak, meglesz a bejegyzés, de – mivel csak pár napról volt szó, ami ráadásul úgysem vész el – végül maradtam az egyenes útnál.)