Az előzményeket röviden összefoglalva: január 31-én véget ért az a kétéves projekt, amelynek szakmai vezetője voltam, ezzel megszűnt az állásom. A projektnek van folytatása, de én abban már szándékosan nem veszek részt, mert egy éve úgy döntöttem, hogy váltok. Egy olyan állásba, ami szakmailag is valami új, és anyagilag is más minőséget jelent. El is kezdtem az álláskeresést már akkor, de azért sokáig nem jutottam, főállású álláskereső február 1-jével lettem, de inkább csak február közepétől. És hogy főállású, az is túlzás, egyelőre csak félállásban tudok foglalkozni vele, mert a másik fél még a projekt lezárásáé. És persze nem csak ezért érzem azt, hogy nem történt az életemben nagy változás, hanem azért is, mert a háztartás, a családi logisztika és coaching, a többi munkám és önkéntes vállalásom (meg töltekező tevékenységem) mind megmaradt – szóval az álláskeresés mint egy újabb nagy feladat adódott hozzá az életemhez.
Ami az én álláskeresésemben speciális, az egyrészt az, hogy nem tudom pontosan, mit akarok, milyen munkakört, milyen foglalkozást tudok beírni az önéletrajz felső sorába. Csak azt tudom, hogy azzal a tudással, tapasztalattal, szemlélettel, személyiséggel, amim van, szeretnék valami egész mást (de társadalmilag ugyanúgy hasznosat) csinálni, jó pénzért. Másrészt megvan az a biztonságom, hogy a családom tudja finanszírozni ezt az álláskeresős időszakot, ezért ezt a 3 hónapot ténylegesen az álláskeresésre tudom fordítani, nem kell s.o.s. állást találnom. Fontos még megjegyezni, hogy nem véletlenül írok mindig állást – munkám az van állás nélkül is 🙂